Miért olyan nehéz elengedni valamit?

(Ez lehet egy érzés, szokás….)

 

Mert megszoktuk.

Talán évek óta kísér bennünket. Beleivódott a tudatunka a sejtjeinkbe.

Vele ébredünk,vele fekszünk, és bár szabadulnánk tőle,képtelenek vagyunk rá.

Mert ad egyfajta biztonságot, hogy igen, ez vagyok én.

Ki lennék e nélkül?

Kicsúszna a lábunk alól a talaj, ha egy reggel úgy ébrednénk,hoppá,eltűnt.

Nem érzem, nem félek,nem fáj,nem nyomaszt.

Mit kezdjek most magammal?

(Maradjunk az érzésnél a példa kedvéért)

Legrosszabb esetben elkezdenél ismét olyan helyzeteket,körülményeket teremteni,hogy újra legyen okod félni, legyen ami fájjon…

 

Jó esetben viszont keresel egy új, kellemesebb érzést és elkezded etetgetni a sejtjeidet.

Ez valami olyasmi, mint mikor a csecsemőt szoktatjuk a szilárd ételekhez.

Eleinte lehet, hogy nem fog neki tetszeni, de napról napra ügyesebb és szívesebben fogadja.

Valahogy így történik ez velünk és az érzéseinkkel.

A babának sem mondjuk, hogy akkor nem eszel.

Természetes, hogy megkapja még néha a kis tejadagját, vagyis megengeded magadnak,hogy ha jön az az érzés,kicsit engeded.

DE!

Nem hagyod eluralkodni magadon.

Adj neki 10-15 percet, hogy tomboljon, majd kezd el betöltögetni a jobb,kellemesebb érzést.

Ez egy türelemjáték.

Légy türelmes magadhoz, egyben következetes is.

Az eredmény pedig, hogy egyre kevesebbszer leszel vacakul, egyre rövidebb ideig.

 

Ez egy hosszabb és nem annyira alapos út.

Igazán, gyökerestől megszüntetni valamilyen technika(pl.Theta Healing) segítségével, sokkal célravezetőbb.

Különösképp azért mert vannak „örökölt” érzéseink is amit felmenőink hagytak ránk és vannak csoporttudatosságok, nevezzük ezeket energia korlátoknak,amik körbe vesznek. Olyan emberek csoportenergiája akik azt hiszik ,érzik,gondolják hogy…pl. minden jó után jön valami rossz. Ezért nem merik megélni a jót, nem mernek szívből örülni.

 

Szóval ,valahogy így fogj hozzá az elengedéshez.

Szeretettel

Ildi